Hivatásomat és mindennapjaimat áthatja a természettel való élő kapcsolat – olyan alapvető oszlopa ez az életemnek, hogy a legtöbbször eszembe sem jut megkérdőjelezni. Időnként azonban találkozom olyan emberekkel, akik számára ez nemhogy újdonság, de egyenesen érthetetlen. Ilyenkor általában én is meghökkenek: elszoktam attól, hogy ezt magyarázzam, sőt, talán sosem tettem ilyet. Úgyhogy épp ideje volt összegyűjtenem, miért is van értelme egyáltalán (újra)kapcsolódni a természettel.

Lineáris fejlődés?

Hiszen azt hihetnénk: a természettel kapcsolódni minimum ódivatú, de méginkább ősdivatú hobbi. Nem azért jöttünk ki a barlangból, építettünk városokat és szerveztük meg a civilizációt, hogy most minden eredményünket sutba vágva visszatérjünk az erdőbe! Ebben az érvelésben még lehetne is részigazság, ha az emberiség fejlődése valóban olyan megkérdőjelezhetetlenül előremutató és lineáris lenne, ahogy ez sugallja. Valójában legfeljebb nagyon szűk perspektívából mondhatjuk, hogy egyre jobban élünk. Részben azért, mert a világ szerencsésebb felében élünk – a globális délen, vagy keleten, de akár még az országon belül is az emberiség túlnyomó többsége(!) számára egyáltalán nem olyan csillogó és jól szervezett az élet, mint nekünk. Másrészt azért, mert a “jó életet” nem biztos, hogy anyagi javakban vagy társadalmi szervezettségben érdemes mérni. Ezek bizonyos szempontból hozzájárulnak jó-létünkhöz, de a jóllétünk már talán kevésbé szorosan függ tőle. Harmadrészt azért, mert most már világosan látszik, hogy az idáig elképzelt, civilizált városi élet valójában nem fenntartható, és a változáshoz nem elég itt-ott polírozni a rendszert, átfogó, második szintű változásra lenne szükség, hogy az emberiség számára folytatható legyen a Földön az élet. (Negyedrészt pedig, valójában nehéz mérni, hogy mikor és milyen jól életünk, ha az írott történelmünk csak az emberiség történetének töredékéről szól.)

A kutatási eredmények azt mutatják…

A konvencionális érvelés szerint számos kutatási eredmény mutatja, hogy testünk és lelkünk számára is gyógyító a természet jelenléte.

Már 20 perc természetben eltöltött idő is csökkenti a stresszt és a vérnyomást. Vizsgálati személyek eredményesebben szerepeltek fejtörőkön, miután természetben töltöttek időt, mint ha épített környezetben voltak.

Az erdőfürdőzés, azaz az erdőben terápiás céllal, de valójában különösebb tevékenység és teljesítmény nélkül eltöltött idő bizonyítottan növeli a paraszimpatikus idegrendszer működését, ami a regeneratív testi folyamatokért felelős, növeli az NK sejtek számát, így a szervezet hatékonyabban veszi a fel a harcot a kórokozókkal. Javul a szubjektív jóllét és csökken a szubjektív stressz-érzés – de ezt mi is gyorsan tapasztalhatjuk, ha egyszer “kiszellőztettük” a fejünket a szabadban.

A mentálegészségügyi ellátás számos ökoterápiás tevékenységet ajánl különböző problémákra. Hortikulturális terápiákat, például virágokkal való foglalatoskodást ajánlanak trauma utóhatásaitól szenvedőknek, állatasszisztált terápiát autizmus spektrum zavarral küzdőknek, vagy épp vadonterápiát problémás háttérből érkező fiataloknak. A magyar pszichiátria úttörő alakja, Benedek István is a pszichiátriai intézet udvarán kezdett kertművelésbe a páciensekkel, bár a tapasztalt fejlődést a munka és az értelmes mindennapok hatásának tudta be, valószínűleg a természetben töltött idő is szerepet játszott benne (de persze a korábbi terápiás gyakorlat helyett- lekötözés, jeges zuhany, verés – kis túlzással bármi javulást eredményezhetett).

A természet jótékony hatásainak okát vitatják. Többféle elmélet is létezik, miért is vonzódik ösztönösen a vadonhoz, és miért van ránk jó hatással. A biofília, a figyelem helyreállítási és a stresszcsökkentési elmélet mellett a fraktáloknak is fontos szerepet tulajdonítanak. Mindegyikben közös, hogy egyszerűen arról van szó: az ember a természetben fejlődött ki a törzsfejlődés során, szellemileg, lelkileg és testileg is a vadon viszonyaihoz adaptálódtunk. Ezt pedig nem lehet kényelmes, modern épített környezettel néhány évtized alatt felülírni. Hiába törekszünk a komfortos, gondtalan életre, valójában nem érezzük igazán jól magunkat kihívás és felelősség nélkül.

Általános konyhabölcsességek – testközelben

A konvencionális érvelésen túl azonban van egy pszichológiai szempont, ami számomra fontosabb, mint mindaz az evidencia alapú megfontolás, amit fent vázoltam:

A természettel összhangban élni egyszerűen segít megérteni magát az életet.

Mindannyian ismerjük azokat az örökérvényű bölcsességeket, amiket olyan sokszor hallunk és olvasunk pszichológiai platformokon, önsegítő könyvekben, esetleg hallgatjuk őket nehéz pillanatainkban segíteni kívánó barátainktól: csak a változás állandó, hullámvölgy után hullámhegy jön, minden elmúlik… Bólogatunk, persze, tudjuk, hogy így van – de a tudás a fejünkben marad, nem válik belőle valódi megértés. A természetben viszont mindezt napról napra, testközelből átélhetjük.

Gyakran írtam már, hogy legyen egy sétánk: egy olyan útvonal, amit rendszeresen, akár hetente többször be tudunk járni. Ismerkedjünk meg az itt található élőlénytársainkkal, figyeljük meg őket különböző év- és napszakokban, időjárási körülmények között! Meg fogjuk élni, hogy hogyan változik napról napra, hétről hitre mindaz, amit e rövid séta alatt látunk. És nemcsak látjuk, hanem tapasztaljuk mi magunk is, akik ott leszünk napsütésben, esőben, hóban, nyárban. Ahogy növények zöldülnek ki, majd hervadnak el, ahogy madarak érkeznek és távoznak, ahogy új egyedek jelennek meg, lépnek interakcióba a környezettel, majd tűnnek el – nyomot hagyva, vagy nyomtalanul. Mélyen és közvetlenül ivódik belénk a tudás az élet körforgásáról, a változás elkerülhetetlenségéről, a rendszerek dinamikus működéséről. Többé nem általános konyhabölcsességek lesznek ezek, hanem élő, mindennapos tapasztalat, zsigeri tudás.

Ehhez érdemes újratanulnunk, hogyan használjuk hatékonyabban érzékszerveinket, finomhangolni magunkat azokra az apró változásokra, amik igazán izgalmassá teszik a a kapcsolódást. Ebben például Molnos Zselyke Mindennapi ökopszichológia könyve remek társ, de teljesen új szemléletet nyerhetünk David Abram Az érzékek igézete, vagy Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című könyveiből.

Ha szeretnéd ezt a perspektívát önismeretedbe becsatornázni, esetleg nehézségeid megoldásához segítségül hívni, szeretettel várlak online vagy személyes pszichológiai tanácsadásomon – utóbbit a természetben tartom.

Szakirodalom:

Miyazaki, Y. (2021). Walking in the Woods: Go Back to Nature with the Japanese Way of Shinrin-Yoku